Bemutatkozás

Berek Szandra vagyok. Az a szertartásvezető, aki nem vezetni akar – hanem kísérni. 

Számomra minden szertartás egy új lehetőség, hogy valami igazán különleges szülessen – nemcsak a párnak, hanem minden jelenlévőnek. Hiszek abban, hogy az igazán emlékezetes pillanatok azok, amelyek képesek mindenkit megszólítani, és közösségi élménnyé formálni az ünnepet. A varázslat sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik: egy mosolyban, egy szeretettel teli pillantásban, egy meghitt érintésben. Ezek adják a szertartások igazi erejét – ettől lesznek személyesek, valódiak.

Én pedig mindeközben nem vezetek, hanem kísérek. Ott vagyok mellettük az egyik legfontosabb pillanatukban – úgy, hogy közben minden róluk szól. Az ő történetükről, a kapcsolatuk mélységéről, azokról a momentumokról, amelyekből a legszebb emlékek születnek.

Kísérem azokat az emlékezetes pillanatokat, amikor: 

• a pár egymás kezét keresi – nem látványosan, csak ösztönből. 

• a szülők egymásra mosolyognak, mert végre ők is érzik: a gyerekük valóban jó ember mellett van. 

• a testvér próbál erős maradni, de elárulja egy remegő mosoly – mert hirtelen eszébe jutnak a gyerekkori emlékek, és hogy milyen hosszú út vezetett idáig. 

• a nővér nem csak tanú, hanem az a biztonság, akire mindig számítani lehetett – és ez most a szertartás alatt is érezhető. 

• a báty csak biccent egyet a vőlegény felé – de abban a biccentésben benne van minden: az elfogadás, a bizalom, az igazi "vigyázz rá" érzés. 

• a baráti ölelés hosszabb a megszokottnál – mert szavak már nem kellenek, csak az együtt megélt évek emléke. 

• valaki a násznépből nem bírja tovább, és sírni kezd – nem azért, mert szomorú, hanem mert valami megérintette benne a saját történetét is. 

• a menyasszony nem a ruhája miatt ragyog, hanem mert tudja: ebben a pillanatban valóban önmaga lehet. a pár nem tudja eldönteni, sírjanak vagy nevessenek – és végül mindkettőt teszik egyszerre. 

• a szertartás végén nem tapsolnak, hanem csak csend van. Egy másodpercnyi, igazi csend. Mert mindenki érezte, hogy ez most valami fontos volt. 

• a nagymama utólag azt mondja: "Én ilyet még sosem hallottam, de ez olyan szép volt.

Ez vagyok én – kísérője azoknak az emlékezetes pillanatoknak, amik sokáig velünk maradnak!

Ha ti is ezeket keresitek, jó helyen jártok! Kezdjük el együtt!